Béky László professzor

     Meditáció

v  Mint minden meditációt, ezt a meditációt is magunkban elmondott imával kezdjük, mert a megváltozott tudatállapotban sok minden megtörténhet.

v  Kérjük a teremtőt arra, hogy ha bárki- vagy bármi, megzavar bennünket a meditációban, a testünk, - a lelkünk és a szellemünk harmóniája azonnal álljon helyre.

v  Károsodás nem érhet minket.

v  Kényelmesen ülsz a székeden… törökülésben, vagy jógaülésben a földön. Szemed le van hunyva, és lélegzeted egyenletes. Izmaid ellazulnak, testedben semmiféle feszültség sincs, lézésed egyenletes… szívműködésed egyenletes...

v   Gondolataid egyre tisztábbak… Kezded elfelejteni a napi őrlő gondokat… Átadod magad a belső csöndnek… Teljesen nyugodt a lelked… Olyan, mint amikor egy csodálatos tiszta vizű tó víztükrét semmi sem borzolja.

v  Nyugalom van a lelkedben… Egy csodálatos réten találod magad… Hanyatt fekszel, és gondolatban felnézel az égre… Látod az égnek a vakító kékjét… Látod a vonuló bárányfelhőket… Érzed a napsugár cirógatását magadon… És hátad érintkezik a földanyával… Érintkezik, és eggyé válik vele a tested… érzed a földanya szívének dobbanását… Szinte… megsemmisülsz… Hallod a fű növését… Érted a bogarak beszédét… Eggyé válsz az őselemekkel…

v     Gondolatban most szépen felkelsz és elindulsz… Lábad nem éri a földet… Kicsit hátradőlsz és érzed, hogy a gyönge nyári szél megemel… suhansz… suhansz… egyre gyorsabban… Ahogy lenézel elsuhannak a lábad alatt a rétek… a gyümölcsösök… a ringó gabonatáblák… érzed az illatát mindnek…

v   Egyre magasabbra szállsz… egyre gyorsabban… Ha most kicsit felemeled a fejed, látod ott a hegyet, oda megyünk föl… és már itt vagyunk a hegytetetőn… Pár méterre lebegsz a hegytető fölött… és most végy egy mély lélegzetet… s ahogy fújod ki a levegőt, elkezdesz emelkedni… Ha visszanézel látod magadat… Egyre emelkedsz, egyre magasabbra… egyre magasabbra Látod a házadat… utcádat… városodat… fölülről. Látod Hazánkat… látod a Dunát… a Balatont… a Tiszát… egyre magasabbra emelkedsz… már kirajzolódtak a Kárpátok… már az olasz csizmát is látod… elsuhansz Afrika partjai felett. Még magasabbra emelkedsz… egyszerre látod az egész Földanyát… Akkora, mint egy nagy-nagy labda, és egyre kisebb… már csak akkora, mint egy futballabda… mint egy teniszlabda… mint egy ping-pong labda… és ebben a pillanatban eltűnt… Súlytalan vagy… kint vagy a végtelen világűrben… itt megszűnt a tér… megszűnt az idő… együtt van a múlt… a jelen… és a jövő. Hogy élni tudjunk ezzel a csodával, meg kell, hogy tisztuljunk midannyian. Gyere… gyere utánam… Látod ott a látóhatár szélén azt a sok-sok embert?…  És azt a hatalmas tűzet, aminek a fénye mindent bevilágít? Ez a tisztítótűz… Végezz most önvizsgálatot! … És mindent, de mindent, ami nyomja a lelkedet vess a tűzbe… Most nézz szembe önmagaddal,… merd vállalni a hibáidat… és mindent, ami eddig a lelked szőnyeg alá söpörtél… ami mint soha be nem gyógyuló seb, ott mardosott… ami miatt nem az vagy aminek lenned kellene… Azt most mind vedd elő, és dobd a tűzbe… mindent… de mindent… Látod… nem is volt olyan nehéz… Milyen más ember lettől tisztult lélekkel szembe mersz most már nézni önmagaddal...

v  És most keresd meg gondolatban azokat, akikkel valaha konfliktusod volt… Régen úgy mondtad, hgy az ellenségeid… Kérlek, nyújts kezet nekik… de szívből, ne formalitásból… keresd meg őket gondolatban és mond meg, hogy – Barátom nem haragszom rád… Bizonyára félreértettük egymást… Rosszul ismertük egymást. Ez lehet az oka annak, hogy nem értjük meg egymást. – Látod, mosoly van az ő arcán is… neki sem volt ez jó… Mennyivel könnyebb most… Túl vagy rajta. A hibáidat kijavítottad… elemésztette azokat az örök tűz… megbékéltél ellenségeiddel… de most egy nehéz feladat vár rád… Mindannyiunk életében vannak nehéz pillanatok, amelyek iszonyatosan nehezek… mert a halál soha sem akkor… és soha sem azért jön akire a józan ész, a sorsot bízná… Mindig akkor, mindig úgy, hogy valami elvarratlan szál marad… Úgy megy el valamelyik hozzátartozónk, hogy még valamit akartunk mondani neki… Valami megfoghatatlan rémület van rajtad… valami nyomja a lelkiismeretedet, mert valaki elment és nem tudtad megmondani neki, hogy ne haragudjon rád… te másképp gondoltad… hiába jársz ki a sírjához… hiába próbálod magad elé hívni nem sikerül… és a leges-legbensőbb énedben ott van valami iszonyatos rémület, hogy jaj, de másképp kellett volna csinálnod… Addig kellett volna szeretned őt és megbocsátanod neki, amíg erre lehetőséged volt. De közbeszólt a sors… Most, ebben a pillanatban képes vagy találkozni halottaiddal… Gondolj rájuk nagy szeretettel… és jönni fognak… Látod, mindannyian mosolyognak,… valami olyan földöntúli mosoly van az arcukon, valami olyan megbékélés, amelyet ebben a földi életben elképzelni sem tudtál… Nekik már jó… nekik már nem fáj semmi… Hát persze, hogy megbocsátottak neked mindent… Érintsd meg őket bátran… Öleld magadhoz őket, és nyugtasd meg a lelked egyszer- és mindenkorra… Hagyd őket most útjukra menni és költözzön a szívedbe az örök békesség. Milyen más ember lettél…

v   Kitisztítottad a lelkedet… Megbékéltél ellenségeiddel… Rendezted a sorsodat a halottaiddal… Új ember vagy. Erősítsd meg hát a testedet. Gyere, menjünk tovább… Látod azt a vidám, felszabadult társaságot? … Mind az életvize körül vannak… Felnőttek, gyerekek, nők, férfiak… micsoda önfeledten, vidáman vannak… Gyere, elférünk mindannyian… Ez a csodálatos kristálytiszta víz, az élet vize… Gyere, merüljünk alá… lent maradhatsz a víz alatt… és tudsz levegőt venni benne, súlytalan vagy… úgy fickándozhatsz benne, mint a halacskák… Moss le magadról minden szennyet, és erősítsd meg a testedet… Igyál hét kortyot… és érezd, hogy minden egyes korty az élet vízéből valami olyan hallatlan, csodálatos, tiszta erővel és energiával tölt el, amilyet még soha nem éreztél az életben. Lásd és érezd a csodát… Hogy változol meg… és gondolj azokra, akik a földön vannak. Hozz egy ici-pici csipetkét az élet vizéből nekik is…Ó… hát egy könnycsepp a szemed sarkában… az is az élet vize… Gyere, menjünk tovább… Hallod… hát ez a harang zúgása… ez hív minket a szent istentiszteletre… Látod felfigyelt és elindult rá mindenki… Mindenki igyekszik a szent ház felé… a templomuk felé… Gyere, menjünk közelebb… és meglátjuk azt a csodálatos templomot, ahol függetlenül a bőrőd színétől, a vallásodtól… mindannyiunk számára egyformán van hely… Gyere, lépjünk be az ajtón… Halld a csodálatos orgonazenét… A mi lelkünkért szól… és lásd a templom közepén azt a kicsiny asztalt… azon van a szent könyv! … Lépj oda, és nyisd ki… Ott nyílik, azon az oldalon, ahol a számodra szóló az IGE … Nyisd ki… és olvasd el… Olvasd el és jegyezd meg… ez a mondat ami vezérli az életedet… Jól jegyezd meg … és soha el ne térj attól… amit most megkaptál… Csukd be a szent könyvet és engedj másokat is oda… tested-lelked megtisztult… Ellenségeiddel megbékéltél… és halottaiddal is mindent úgy tisztáztál, hogy lelkedben béke van… Megfürödtél az élet vizéből… megkaptad a szent könyvből életed feladatát… Most magadra hagylak… és amit egyedül önmagadban szeretnél azt végezd el…

v Találkoztál önmagaddal és legbensőbb éneddel… Most már alkalmas vagy arra, hogy gyógyító energiát küldj annak, aki arra rászorul… Édesapádra…édesanyádra, testvéreidre…stb…a szeretteidre… mindenkire gondolj akár egyszerre, vagy külön-külön, de vedd legelőre azt, aki leginkább rászorul… Lásd őt a betegágyában… Lásd a beteg arcát… a nem mozgó testrészeket… a fájdalomtól elgyötört arcot… a lázrózsákat… a hideg verejtéket… töröld le arcáról a fájdalmat… és lásd egészségesnek… Lásd olyannak, amilyennek szeretnéd… Mosolygósnak, vidámnak… mindene tökéletesen működik… és ne csak őt, hanem mindenkit ebben az állapotban… A végtelen univerzum minden erejét és energiáját közvetíteni tudod bárkinek és bárhova… Csak hidd el magadról, hogy képes vagy rá, és látni fogod, hogy az eredménye nem marad el… Más ember vagy, mint voltál… Merd most a jövőképedet programozni… Minden ember életében ki-ki gyulladnak a zöld lámpák… De a megszokásból gyávaságból… a félelemből, vagy ki tudja milyen okból nem merünk változtatni… Hát lásd magad most másnak… olyannak amilyennek megálmodtad magad… Képzeld el az abszolút egészséget… a boldogságot… a nyugalmat… a szeretetet és mindent-mindent ami az életedet és a családod életét boldogabbá teszi… Lásd… lásd minél erősebben… minél plasztikusabban és rögzítsd magadban… más feladatod nem lesz, mint az életben ezt a célt elérni, nem légvárak ezek, hanem reális elérhető emberléptékű tisztességes földi célok… Minden nap minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magam… hála neked Uram...

     Szép lassan… elindulunk visszafelé… mint szent karácsony estélyén… a lassan alászállingózó hópihe… indulunk visszafelé a Földre… Már látjuk piciny pontként ami egyre nő… egyre növekszik… csodálatos kék színe van, ez a mi Kék bolygónk… ez a mi hazánk… mindannyian elférünk rajta, ha szeretetben élünk… egyre nő… növekszik… már látod a Kínai nagy falat…látod világosa a földrészeket… a Kárpát-medencét, a Dunát, a Tiszát… látod városodat… látod az utcádat és a házat amiben laksz… és egy mély sóhajtással visszajöttél a székedre, vagy a szőnyegre, ahonnan elindultál...

v  Magadban elmondott rövid fohásszal köszönd meg a Teremtőnek, hogy az utazás alatt végig veled volt…32…31…30…29…28…27…26…25…24…23…22…21…20… magadban te is számolj, de ne mond ki hangosan 11-ig, most már mond ki hangosan 10…9…8…7…6…egészen 0-ig…

     VÉGE